Lime együttes történet, Gazebo biográfia, zenék

Lime együttes történet, zenék

A Lime együttes mindig olyan középkategória volt nálam. Van néhány jó felvétele, amelyek megvannak, de egyik sem volt kiemelkedő számomra. Ennek a montreáli együttesnek van egy érdekessége. A nyilvánosság előtt Joy Dorris és Chris Marsh mutatkozott és turnézott a Lime arcaiként, de valójában egy kanadai házaspár Denis és Denyse Lepage áll az együttes és a hang mögött is. Általában Denyse nevéhez fűződtek a dalszövegek és Denis volt az irányító.

Az első kislemezük az igencsak disco jellegű Your Love volt 1980-ban. Amikor felkerült az amerikai klublistákra, remixelték, és ezt a változatot is kiadták. A dal 1981-ben az US Dance lista első helyéig jutott. Megjelent az album is ezzel a címmel és egyéb számokkal. 1982-ben adták ki a Lime II -őt, amelynek a kislemezre másolt dalai is elég jól szerepeltek a listákon.

 

Az 1983-as évből több felvételük is megvan. A Lime III albumról három kislemezre másolt dal is sikeres lett. Először a Quilty, majd ezt követte a más hangvételű, valamivel vidámabb Angel Eyes, aztán az On the Grid. Az album összes művének szintetizátoranyaga Denis nevéhez fűződik.

Mivel akkorra már az egész világon ismertek voltak, felmerült az igény a koncertezésre, azonban a házaspár nem volt fiatal, így kerestek maguk helyett két fiatalt, a választásuk Joy-ra és Chris-re esett. Sikeres turnékat tettek, miközben élő fellépéseken valóban ők énekeltek a házaspár helyett.

 

Lime zenék, lemezek 

 

A ’84-es év mérsékelt sikert hozott a Lime együttes történet számára, 1985-ben másokkal remixeltették eddigi sikereiket (The Greatest Hits), ami újra előtérbe hozta őket. Ebből az évből még az Unexpected Lovers érdemel említést, majd a következő évben megjelenik a Take the Love album. Nem sikerült bekerülniük a 80-as évtized legjobb dalai közé. 

Az 1988-as Brand New Day nagylemeznél már Richard Buck vett részt az irányításban. A kislemezek, mint a Brand new day, vagy a Please Say You Will jól szerepeltek, az album ellenben nem. Ekkor már mások vették át az énekesek szerepét és a koncert turnék sem sikerültek valami fényesen.

1991-ben a házaspár ismét átvette az irányítást és megjelent a Caroline album. Ez már az akkori kor hangzásának megfelelően készült. Ezzel mondhatni véget ért a Lime együttes pályafutása. Néhány kislemez után, ami a kilencvenes évek elején jelent meg, 1998-ban még megjelent a The Stillness of the Night és 2002-ben a Love fury album, azonban ezek már nem voltak jelentősek.

 

The stillness of the night  1998

 

Gazebo biográfia, zenék

Gazebo-t a legtöbb esetben simán italo disco előadóként mutatnák be, azonban munkássága ennél árnyaltabb. Amikor a negyedik kazettámra az I Like Chopin felvételt rögzítettem, számomra inkább szintipop hangzásúnak tűnt. De mint később kiderült, a dal besorolható mind az italo disco hangzásvilágát vegyíti a szintipoppal.

 

Gazebo többi kezdeti lemezén is előfordul ez a kettősség. Az első kislemeze a Masterpiece (1982) – amely Master Piece-ként is megjelent – volt egyben az első kisebb sikere, amivel már a közönség érdeklődését is felkeltette. Egy lemezkiadó (Baby Records) tulajdonosa is felfigyelt Gazebo-ra és szerződtette.

Az I Like Chopin c. albumról kimásolt ugyanilyen nevű kislemez 1983-ban az olasz mellett további 15 ország slágerlistáján jutott fel az első helyig. Nyolcmillió példányban kelt el világszerte és ezzel Gazebo egy csapásra a legismertebb előadók közé került. Az albumról a Love In Your Eyes és a Lunatic c. dalok is megjelentek kislemezen, ugyanabban az évben. A Lunatic Európa nagy részén bejutott a Top 20-ba.

1984-ben jelent meg a Telephone Mama album. Ez is egy jó kis zene, de például a rádióadókon sosem hallottam (90-es évektől). A magyar rádiók is, ha adtak egyáltalán Gazebo-t akkor csakis a Chopint, mintha csak ez az egy zeneszáma létezne. Szóval a következő album sem volt rossz, de inkább hazájában lett nagyon sikeres.

Katonai kitérő után a Gazebo biográfia fontos állomása következett, mert otthagyta a kiadót, és megalapította saját cégét Lunatic Records néven.

 

Gazebo zenék, lemezek 

 

Az 1986-os Univision albumról a Trotsky Burger lett sikeres és a The Sun Goes Down on Milky Way érdemel még említést. A következő esztendőben a Give Me One Day kislemez jelent meg, 1988-ban pedig a Rainbow Tales album, mely teljes egészében saját stúdióban készült el. Gazebo feldolgozta Ryan Paris régebbi slágerét, a Dolce vita-t, és abban az évben megjelent kislemezen. Az 1989-es Sweet Life album - az italo disco hanyatló korszakában - a már említett feldolgozás mellett 9 saját szerzeményt tartalmazott.

A 90-es években ismét sokban változott a Gazebo biográfia, miután már producerként is tevékenykedett. 1991-ből a Scenes from The News Broadcast albumát és az I like Chopin új diszkós feldolgozását érdemes megemlíteni. Néhány válogatásalbum után 2006-ban, a Tears for Galileo ismét magasságokba emelte a művészt, a lemez az Euro Dance Chart 1. helyéig jutott. 2008-ban a The Syndrone album és a Ladyes kislemez jelent meg.

 

2011-ben ismét az italo disco stílusában megjelent az új Gazebo kislemez, a Queen of Burlesque. 2015-ben a Blindness kislemez, és a Reset című album került kiadásra az új dalaival. Később a Wet Wings (2016), és a La Divina (2018) kislemezek után 2018-ban kiadásra került egy válogatásalbum, az Italo By Numbers.

Ajánlott cikk: Fancy zenék, történet



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!


A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!