Lime együttes történet, Gazebo biográfia, zenék
Lime együttes történet, zenék
A
Lime együttes mindig olyan középkategória volt nálam. Van néhány
jó felvétele, amelyek megvannak, de egyik sem volt kiemelkedő
számomra. Ennek a montreáli együttesnek van egy érdekessége. A
nyilvánosság előtt Joy Dorris
és Chris Marsh mutatkozott és
turnézott a Lime arcaiként, de valójában egy kanadai házaspár
Denis és Denyse
Lepage áll az együttes és a hang mögött is. Általában
Denyse nevéhez fűződtek a dalszövegek és Denis volt az irányító.
Az
első kislemezük az igencsak disco jellegű Your Love volt
1980-ban. Amikor felkerült az amerikai klublistákra, remixelték,
és ezt a változatot is kiadták. A dal 1981-ben az US Dance lista
első helyéig jutott. Megjelent az album is ezzel a címmel és
egyéb számokkal. 1982-ben adták ki a Lime
II -őt, amelynek a kislemezre másolt dalai is elég
jól szerepeltek a listákon.
Az 1983-as évből több felvételük is megvan. A Lime III albumról három kislemezre másolt dal is sikeres lett. Először a Quilty, majd ezt követte a más hangvételű, valamivel vidámabb Angel Eyes, aztán az On the Grid. Az album összes művének szintetizátoranyaga Denis nevéhez fűződik.
Mivel
akkorra már az egész világon ismertek voltak, felmerült az igény
a koncertezésre, azonban a házaspár nem volt fiatal, így kerestek
maguk helyett két fiatalt, a választásuk Joy-ra és Chris-re
esett. Sikeres turnékat tettek, miközben élő fellépéseken
valóban ők énekeltek a házaspár helyett.
Lime
zenék, lemezek
A
’84-es év mérsékelt sikert hozott a Lime együttes történet számára, 1985-ben
másokkal remixeltették eddigi sikereiket (The
Greatest Hits), ami újra előtérbe hozta őket.
Ebből az évből még az Unexpected
Lovers érdemel említést, majd a következő évben
megjelenik a Take
the Love album. Nem sikerült bekerülniük a 80-as évtized legjobb dalai közé.
Az 1988-as Brand
New Day nagylemeznél már Richard
Buck vett részt az irányításban. A kislemezek, mint a
Brand new day, vagy a
Please Say You Will jól
szerepeltek, az album ellenben nem. Ekkor már mások vették át az
énekesek szerepét és a koncert turnék sem sikerültek valami
fényesen.
1991-ben
a házaspár ismét átvette az irányítást és megjelent a
Caroline album. Ez már az
akkori kor hangzásának megfelelően készült. Ezzel mondhatni
véget ért a Lime együttes pályafutása. Néhány kislemez után, ami a
kilencvenes évek elején jelent meg, 1998-ban még megjelent a The
Stillness of the Night és 2002-ben a Love
fury album, azonban ezek már nem voltak jelentősek.
The stillness of the night 1998 |
Gazebo biográfia, zenék
Gazebo-t
a legtöbb esetben simán italo disco
előadóként mutatnák be, azonban munkássága ennél árnyaltabb.
Amikor a negyedik kazettámra az I Like
Chopin felvételt rögzítettem, számomra inkább szintipop hangzásúnak tűnt. De mint később kiderült, a dal
besorolható mind az italo disco hangzásvilágát vegyíti a szintipoppal.
Gazebo
többi kezdeti lemezén is előfordul ez a kettősség. Az
első kislemeze a Masterpiece
(1982) – amely Master Piece-ként
is megjelent – volt egyben az első kisebb sikere, amivel már a
közönség érdeklődését is felkeltette. Egy lemezkiadó (Baby
Records) tulajdonosa is felfigyelt Gazebo-ra és szerződtette.
Az
I Like Chopin c.
albumról kimásolt ugyanilyen nevű kislemez 1983-ban az olasz
mellett további 15 ország slágerlistáján jutott fel az első
helyig. Nyolcmillió példányban kelt el világszerte és ezzel
Gazebo egy csapásra a legismertebb előadók közé került. Az
albumról a Love In
Your
Eyes
és a Lunatic c.
dalok is megjelentek kislemezen, ugyanabban az évben. A Lunatic
Európa nagy részén bejutott a Top 20-ba.
1984-ben
jelent meg a Telephone Mama
album. Ez is egy jó kis zene, de például a rádióadókon sosem
hallottam (90-es évektől). A magyar rádiók is, ha adtak
egyáltalán Gazebo-t akkor csakis a Chopint, mintha csak ez az egy
zeneszáma létezne. Szóval a következő album sem volt rossz, de
inkább hazájában lett nagyon sikeres.
Katonai
kitérő után a Gazebo biográfia fontos állomása következett, mert otthagyta a kiadót, és megalapította saját
cégét Lunatic Records
néven.
Gazebo
zenék, lemezek
Az
1986-os Univision albumról
a Trotsky Burger
lett sikeres és a The Sun Goes
Down on Milky Way érdemel még említést. A
következő esztendőben a Give Me
One
Day
kislemez jelent meg, 1988-ban pedig a Rainbow
Tales album, mely teljes egészében saját
stúdióban készült el. Gazebo feldolgozta Ryan Paris
régebbi slágerét, a Dolce vita-t,
és abban az évben megjelent kislemezen. Az 1989-es Sweet
Life album - az italo disco hanyatló korszakában - a már említett feldolgozás mellett 9
saját szerzeményt tartalmazott.
A 90-es években ismét sokban változott a Gazebo biográfia, miután már producerként is tevékenykedett.
1991-ből a Scenes
from The News Broadcast albumát és az I like Chopin
új diszkós feldolgozását érdemes megemlíteni. Néhány
válogatásalbum után 2006-ban, a Tears
for Galileo ismét
magasságokba emelte a művészt, a lemez az Euro Dance Chart 1.
helyéig jutott. 2008-ban a The Syndrone
album és a Ladyes kislemez
jelent meg.
2011-ben
ismét az italo disco stílusában megjelent az új Gazebo kislemez,
a Queen of Burlesque.
2015-ben a Blindness
kislemez, és a Reset című
album került kiadásra az új dalaival. Később a Wet Wings (2016), és a La Divina (2018) kislemezek után 2018-ban kiadásra került egy válogatásalbum, az Italo By Numbers.
Ajánlott cikk: Fancy zenék, történet
Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!
A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!
Nincsenek megjegyzések: