Elektronikus filmzenék 80-as évek filmek

Elektronikus filmzenék 80-as évek filmek sorában sokszor előfordultak. Közülük 5 kedvencemet, valamint az egyik előadó több ilyen jellegű alkotását mutatom be ebben a cikkben.

 

 

Harold Faltermeyer elektronikus filmzenék 80-as évek

1990 körül az egyik rádióadón (Petőfi?) rendszeresen ment egy szignál 13 órakor, ami azonnal a kedvencem lett. Roppant kíváncsi voltam, van-e folytatása. Később megtudtam, hogy a címe Axel F. és az 1984-ben készült Beverly Hills-i zsaru zenéjéből származik. Évek múltán jó pár verzióban sikerült rábukkannom. A zenéjét Harold Faltermeyer szerezte, akitől még néhány jó kis filmzenét találtam.

Az Axel F. öt hangszerre épül, Roland Jupiter-8, Moog moduláris szintetizátor 55, Roland JX-3P, Yamaha DX-7 és egy LinnDrum dobgép. A zenét azóta számtalanszor feldolgozták. Faltermeyer több film zenéjénél közreműködött (pl. Top Gun zenéje), és a következő zene, ami nekem nagyon tetszett, egy sci-fi, A menekülő ember egyedi hangzása. Majd 1989-ben elkészült a Tango & Cash c. akciófilmhez készített, szintén jó kis muzsikája.

Terminátor zene - Brad Fiedel

Amikor 1988 környékén az osztrák televízió műsoraiban először láttam a Terminátor című filmet, a film annyira nem fogott meg. Aztán később egyre jobb lett, és rájöttem, hogy az aláfestő zene az egyik dolog benne, ami odaszögez. Vége volt a filmnek és elindultak a feliratok... És akkor én csak ültem ott és hallgattam.

Órákig elhallgattam volna, hipnotikus hatással volt számomra, mintha a jövő beköltözött volna az elmémbe és bepillantást engedett volna egy távoli, elérhetetlennek tűnő, szupermodern létbe. Azóta is nagy kedvencem a film fő témája, ami az elején és a végén felcsendül, és mindig ugyanazt a hatást kelti.

Az egész film alatt a zene tökéletesen passzol, odaillik a cselekményekbe, hideg, borzongató, sejtelmes, mély, hipnotikus, kemény, gyors és lassú. Már amikor megjelenik a terminátor, sejtető, halk zene szól, kopogó-dobogó hangokkal, mintegy felborzolva, izgatottá téve a nézőt. A különböző üldözéses jeleneteknél pedig felgyorsuló, fémes, „thrillerszerű” hangokkal fokozza a hatást.

Végig jellemző a lassúság-mélység és a felgyorsulás-keménység váltakozása, egymásba olvadása mesteri módon, dicsérve a zeneszerzőt.

 

A rövidebb Terminátor zeneszámok közül az tetszett a legjobban, amelyet akkor hallunk, amikor a jövőt mutatják és hirtelen feltűnnek a gépek, robotok, amelyek harcolnak. Ez a modern elektronikus dallam egy pillanat alatt kirepít a jelenből, át a jövőbe, egy tökéletes, hibátlan „műszaki rendszerbe” amelyben nincs lehetetlen. Felvillannak a lézerek és egy minden igényt kielégítő audio-vizuális élményt kapok. Nagyon kár, hogy ez a zeneszám - Gun Shop/Reese In Alley – csak másfél perces, mert el tudnám hallgatni sokáig.

1994-ben jelent csak meg a teljes score album

 

Érdekes hogy akkoriban (1984) csak hat jelent meg az aláfestő zenék közül, a többit a betétdalok tették ki, a teljes score albumot csak tíz év múlva adták ki. A Terminátor zenék alkotója az amerikai Brad Fiedel, akinek ez volt az első igazán nagy dobása. Ő volt az egyik úttörője az elektronikus instrumentális hangszerek és szintetizátorok használatának a filmzenében. Miközben írtam eme sorokat, rábukkantam egy jó cikkre a film zenéjéről, érdemes elolvasni, nagyon alapos és hozzáértő: filmzene.net- terminator

Commando zene – James Horner

A következő filmzene már nemcsak lelki hatással volt rám. Mély, robusztus szinti és egyéb instrumentális zörejek mentén megjelenik egy hatalmas bicepsz, egy óriási farönk és egy szenvtelen tekintetű férfi a láncfűrésszel. A feledhetetlen jelenet akkoriban számos ifjút ingerelt az edzőtermekbe, hogy súlyzók segítségével építsen magának igazi férfi testet. 

Ez a pillanat azóta is örökre belém vésődött, a Commando (1985) című film az akciófilmek egyik legütősebb darabja. Ezt a filmet látva nem lehetett nyugton az ember, muszáj volt súlyzót a kézbe ragadni. A Commando filmzene megadta az alaphangsúlyt a 80-as évek akciómozijainak.

 

Szóval ahogy megjelenik Schwarzenegger, súlyos elektronikus filmzene zúdul ránk, amely időnként kiegészül keleties hangzású sípokkal. Aztán felbukkan a kislány (Alyssa Milano), aki később ismert színésznő lett) és a zene váratlanul átvált lágy filmzenei dallamokra. A film zenei anyaga azóta is motivál testi-lelki-szellemi szinten.

A Commando zene annak a James Hornernek a műve, aki később rengeteg ismert, és kevésbé ismert mozi és videofilm zenei aláfestését készítette el, más-más hangzásban. A Commando -ban jellegzetes volt az elektronika és a jazz egybefonódása.

Elektronikus filmzenék - Gyermek az időben filmzene

Egyszer láttam egy jó kis időutazós filmet (valószínűleg az osztrák tv-n) amelyben egy kisfiú 1978-ból egy esés során 1986-ban találta magát. A navigátor repülése volt a címe, sok évvel később magyar adók is játszották és a címe (ki tudja milyen agyament indokkal) Gyermek az időben lett. A filmnek a zenéjét Alan Silvestri szerezte.

Talán mondanom sem kell, hogy ez esetben is a zene tökéletesen passzol a filmhez. És miközben a film is nagyon jó, a zenéje fenomenális. A Robot Romp c. zeneszám tetszik a legjobban benne. Érdekes, hogy bár nem az szerepel a film zenei lemezének zárásaként, ugyanez szól akkor is, amikor a végén megy a felirat. Ezt még az évtizedekkel későbbi synthwave alkotások sem tudták felülmúlni.

 

Véres játék filmzene – Paul Hertzog

Kiváló elektronikus filmzenék voltak a 80-as évek kínálatában. Bizonyára sokan emlékeznek Jean-Claude Van Damme első filmsikerére a Véres játék (Bloodsport 1987) filmre. Ebben a zene varázslatosan alakítja a hangulatot az eseményeknek megfelelően. Az életerőt és energiát jelképezve lassú, hipnotikus zenei hatás érvényesül, az edzésekhez és a küzdelemhez pörgős, dinamikus szólamok, a meghitt, felemelő pillanatokhoz pedig lágy, misztikus, nyújtott hangzás.

A szintetizátorok mellett keleties hangzás érvényesül, a zenét hallgatva különleges hangulatba kerül az ember. A Training c. track csodaszép, lágy, ellazult dallammal kezdődik, majd két perc után sebességet vált és mozdulatokra ingerlő zene szól az edző sportolók mutatása alatt.

A The Tree and the Sword felemelően kezd, majd lassuló szintihangokkal átmegy mély, csodaszép ambient -szerű filmzenei hangzásba, aztán végül ijesztő, hideg sötét hangulattal fejeződik be. A The Morning After gyönyörű, elmélyült aláfestést ad a napkeltéhez, aztán felhangosodva ébreszt. A Preperation számon végigvonul a film egészére jellemző jó kis dallam, a Powder nagyon komoly, odafigyelésre ingerlő, hangsúlyos darab.

 

Összességében a Véres játék film zene nagyon mély lelki hatást váltott ki nálam. Olyan, mint egy csakrazene, amely mintha egyenként megnyitná és forgásra ingerelné az energiaközpontokat. Egyszerre mély és erőteljes, dinamikus és lassú, lágy, szép, erős és hatásos. 2007-ben újabb változatát adták ki a Bloodsport zenéjének, ezen már 22 track szerepel az eredeti 12-höz képest. Erről az újabb verzióról itt olvashatsz bővebben: filmzene.net- bloodsport

A Véres játék zenéjét Paul Hertzog amerikai zeneszerző szerezte, akinek filmzenei karrierje a nyolcvanas évek végére és a kilencvenes évek elejére tehető. Ő szerezte egy másik Van Damme film, a Kixboxer (1989) és még néhány film zenéjét, majd angolt és zeneelméletet kezdett tanítani. Ezekről a filmekről bővebben olvashatsz itt: Küzdősport, harcművészeti filmek

Elektronikus filmzenék 80-as évek - Esőember zene – Hans Zimmer

Még vissza van egy igazán népszerű szintisláger zene. Ez nem más, mint az 1988-as Esőember (Rain Man) score -ja, amit a német Hans Zimmer szerzett, aki később számos más filmzenét alkotott és Oscar díjat is kapott.

Az Esőember zene fő témájának a címe Leaving Wallbrook / On The Road, melyben a fülbemászó szintetizátoros dallam a pánsíp zene szólamával egészül ki. Ez a hang még évekig a filmzenekedvelők kedvence volt és méltán kapott Oscar jelölést.

 



Ha tetszett, nyomj egy lájkot, s ha szeretnéd, hogy mások is megismerjék, meg is oszthatod!

A cikk engedély nélküli felhasználása, másolása esetén a szerző jogi fellépéssel élhet!